Inszemináció

2012 január 23. | Szerző: málnabokor |

Reggel 8 kor érkeztünk meg a férjemmel a Kaáli intézetbe. Lejelentkeztünk és felmentünk az emeletre, ahol a férjemnek mintát kellett adnia. A hölgy a biológiai laborból behívta férjecskét, egyeztették az adatait és a kezébe nyomott egy fehér tartályt, amibe a mintát kell produkálni. Az én HumorHeroldom vigyorogva jött ki és intett, hogy megy megtenni azt, amit a nép és én elvárok tőle.

Amikor még lefelé tartott a szobába, akkor még egyedül voltunk gyakorlatilag az egész emeleten, de mire már visszajött, ültünk egy páran a váróban. A férjem egy hangos TADAAAAm felkiáltással beállított, amitől mindenki hangosan röhögni kezdett.

Mi vidámsággal űzzük el a stresszt! J

A mintaadás után közel másfél órát várakoztunk, mire a kisfickókat előkészítették a nagy útra.

A nővérke szólt, hogy fáradjak vele. Egy öltözőben le kellett vetkőzni, de csak az alsó fertályon, kaptam egy lepedőt, amit magam köré kellett tekerni. Én bolond levettem a zoknimat is és csak úgy csupaszlábra húztam a zoknit. Aztán meg majd lefagyott a lában.

A pihenőbe kellett várakoznom, ahol 5 fekvőfotel volt elhelyezve. Az egyikbe belevetettem magamat, nagyon fincsi puha és kényelmes volt. Egy pár perc múlva érkeztek a további paciensek, akik szintén inszeminációra vártak. Természetesen elkezdődött a beszélgetés a „kinek hányadik „témában. Nagyon jó fej lányok voltak, jókat rötyögtünk. A nővérke bejött és vigyorogva mondta, hogy mennyire örül, hogy ilyen jó kis vidám csapat van itt. Mondtuk neki, hogy igen, persze, hiszen attól hogy sírunk nem lesz jobb.

Majd egy órát vártunk a pihenőben, már gondoltam, hogy a férjecském nem tudja, hogy most mi a fene lehet velem, mert úgy búcsúztam el, hogy jövök 20 perc múlva.

Megérkezett a doki és megkezdődött a procedúra. Azért izgultam, hiszen ez volt az első inszeminációm és bár olvastam róla, de azért izgultam. Felfeküdtem a vizsgáló asztalra és a nővérke azt tanácsolta, hogy minél lejjebb csússzak, emeljem meg a hátamat kicsit és széles terpesz, így kevésbé lehet kellemetlen.

Az ultrahangon látta a doki, hogy megrepedtek a tüszők, azt mondta tökéletes. A kisfickókról is érdeklődtem, csillagos ötöst kaptak. Az egész inszemináció legkellemetlenebb élménye az volt, hogy hideg volt a kacsa. A nővérke hozta a párom kisfickóit egy katéterben, amire rá volt írva a nevünk, megkérdezte, hogy jó e, ez a férjem? Mondtam, hogy igen és már bent is voltak.

A beavatkozás után a kezembe nyomtak egy terhességi tesztet és a nővérke mondta, hogy a mai napon csak pozitív teszteket osztogatnak és a KAÁLI-s gólyáknak is megadták a címeket, hogy tudják hová kell menni. A pihenő szobában még pihentem 20 percet felöltöztem és a dokihoz mentünk. A szobában a kezembe adta a duphaston receptet, majd megbeszéltük, hogy mikor kell tesztelnem.

Még itthon pihiztem egy kicsit, de másnap már bele vetettem magamat a munkába.

Ma vagyok az inszem utáni 5 ik napon. A méhem körül szurkál, de egyébként semmi különös.

Szedem a Folsavat, a MagneB6-ot és az E vitamint. M 9 nap a tesztig! Próbálom lekötni a figyelmemet és nem állandóan a babára gondolni.